Kosárlabda


A kosárlabda története

Az amerikai kosárlabdázás története

A mai kosárlabdához hasonló játékokról a közép-amerikai népek kultúrájával kapcsolatban találhatók feljegyzések. Az aztékok, maják, a Nagy-Antillák őslakói játszottak labdával kerek célbadobásos játékokat, de arra semmi nem utal, hogy a kosárlabda ötlete összeköthető lenne ezekkel az ősi játékokkal.

A kosárlabda sportág 1891-ben az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban született meg Dr. James Naismith jóvoltából. A kanadai születésű testnevelő olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít. James Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van. Természetesen új szabályok is születtek és születnek ma is, adaptálva a sportágat a mindenkori követelményekhez.

Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. A krónikák szerint ez az egyetemek közötti találkozó futó órával mért, két 15 perces félidőből állt, és 1-0-ra végződött. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták. A tisztább játék mellett a palánk segített a pályán tartani a labdát és lehetővé tette a lepattanó labdák megszerzését is.

A játék "kellékei" és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik. Kezdetben kosár után nem járt automatikus labdabirtoklás az ellenfélnek, minden kosár után feldobás következett a félpályán.

Az eredeti szabályok szerint a labdát vezetni nem lehetett, ezért nem volt nagy baj, hogy a labda nem volt teljesen gömbölyű. Később a labdavezetést ugyan megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni. A labdavezetés csak jóval később, az negyvenes években vált a játék fő elemévé, amikor a jó minőségű gyári, teljesen gömbölyű labdák piacra kerültek. A kezdetben barna színű labdákat az ötvenes évek végén felváltották a narancssárgák, növelve a láthatóságot a játékosok és a nézők számára egyaránt.




Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.